Témaindító hozzászólás
|
2014.05.10. 20:58 - |
Rykou x Lacee
nyitott l zárt játék |
[23-4] [3-1]
Magamban ugrándozni volt kedvem., de nem akartam túlságosan őrültnek tűnni, így inkább csak nyugodtan ültem tovább.
- Nagyon köszönöm! - mondtam egy hálás mosollyal. Bár most, hogy így említette a falka többi tagjait bennem is volt egy kis kétség, hogy jó ötlet lenne-e folyamatosan átjárni. Hiszen ahogyan Rykou is mondta ők egyenlőre még biztos nem tudnak semmit erről a találkozásról sem, nemhogy arról, hogy redszeresen átjárnék. Bár egy pontos nap megbeszélése jó ötletnek tűnt. Így is végül is egy megadott rendszerrel szoktam meglátogatni a szurdokot.
- Ha lehet akkor olyan 3 naponta jönnék át. Főleg kora reggelente szoktam, hogy ne menjen át mondjuk egy fontosabb vadászatba. Bár telente és a hidegebb hónapokban kicsivel később szoktam, amikor a nap már majdnem pontosan az ég tetején van. - kezdtem el sorolni, hogy mikor szoktam főleg a szurdok pereméhez menni. - De ha kell tudok ezen változtatni. - tettem hozzá, hogy azért ne legyek túl tolakodó. Tudtam, hogy ez nem az én falkám területe és talán most sem kellene itt lennem, nemhogy minden 3. nap itt legyek.
|
A nősténybe folyamatosan tért vissza az élet, már ha mondhatta volna így. Egyik pillanatban még a tekintete távoli volt, majd végül melegedni, éledni kezdett. Érdeklődve figyelte a folyamatot, de nem szólt közbe míg a nőstény nem tette. Elmosolyodva biccentett. Innen tényleg jobban látható volt a hegység, ezt tudta ő is jól. Azonban a nőstény kérése meglepte a hímet. Átjárni? Vgólis lehetne róla szó, de azért kételkedik benne, hogy a falkája tagjai mit tennének. Elgondolkozva nézte a nőstényt, majd végól rábólintott.
- Legyen, de ha nem velem tévesz össze jobb ha megemlíted a nevem. Szívesen látnálak megint ha szeretnél áttévedni- felete a nőstényre nézve. Végólis baj nem származhat belőle. Amíg a falka között él a béke, addig nincs oka arra miért ne engedné át ide. Nem köttetett benne semmi olyan amely tiltaná az átjárást a másik területére. habár az iratlan szabály. De a nőstény megkérdezte, ami teljesen más. Azonban majd értesíti a falka tagjait erről, de most egyenlőre nem ezzel foglalatoskodott, hanem a nősténnyel. -Igazából akár meg is beszélhetnénk egy napot, vagy megmondhatnád milyen időközönként térnél át. Persze az sem gond ha nemtudod, csak talán úgy nem adódna véletlen gond sem a te részedről, sem a falkám tagjai részéről- elgondolkozva meredt egy pillanatra maga elé. A fülei ide oda mozgatva végól kíváncsian nézte a nőstényt hogy mit válaszol rá.
|
Végül vissza kellett térnem a jelenbe és nem a múltra koncentrálni. Úgyhogy kicsit megráztam a fejemet és visszanéztem Rykou-ra.
- Köszi, hogy megmutattad ezt a helyet. Innen tényleg minden sokkal jobban látszik, mint a mi területünkről. - mondtam egy hálás mosollyal az arcomon.
- Nem tudom, hogy ez nagy szemtelenség lenne-e az én részemről, de lehet, hogy néhanapján átjövök ide? - kérdezte kicsit lehajtva a fejemet. Ez eléggé tolakodónak hangoztt számomra, hiszen egy kis áttévedés talán még belefér, de hogy tudattal folyamatosan átjárni a másik falka területére tényleg kicsit soknak hangzott. Azonban nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg. Innen szinte az egséz Diablo-szurdokot lehetett látni és újra visszajöttek a kedves emlékeim és nemcsak a rosszak atrról a napról, amikor a vihar miatt elvesztettem a falkámat.
|
Mikor a nőstény elveszett a tájban ő csak figyelte. Nem zavarta meg, sejtette mire gondol most. Mikor egyszer visszatért oda ahonnan ő származott a tekintete is hasonló volt az övéhez amit most a nőstény vetett a tájra. Eltudta volna nézni őt napestig így, nem zavarta meg benne, csupán leheveredett a földre és őis a tájra szegezte a tekintetét, azonban nem úgy mint Lacee... ő a területen futtatta körbe, szemlélte azt ami az övé. Lehunyta a szemeit hallgatózott és várt míg a nőstény "szelleme" visszatér a jelenbe.
|
Kicsit meglepődtem a hím mondatain. Nem gondoltam, hogy már is ilyen kellemesen érzi magát velem, hiszen még csak most ismert meg és még egy másik falka tagjai is vagyunk. De ennek ellenére a mosolyom továbbra is megmaradt az arcomon, bár most a büszkeség helyett inkább a boldogság látszódott meg rajta.
- Nem bántasz meg vele. Én is nagyon jól érzem most magam. - néztem a Diablo-szurdok helyett Rykou-ra, pedig már a dombtetőn ültem. De a szavaim után tekintetem rögtön a szurkodra ragadt. Potosan úgy nézett ki, mint ahogyan itt hagytam. Még az ismerős illatok is megmaradtak. És a szurdok nem cask ismerős tájat mutatott és ismerős szagokat hozott, hanem emlékeket is. Emlékeket a múltamról. Azokról a napokról, amikor kölyökként a társaimmal játszottam. Azokról a napokról, amikor a vadászat és a harc alapjait sajátítottam el kortársaimmal és amikor első vadásztunkra indultunk. Arról a napról, amikor hivatalosan is a falka bétájává váltam és arról a napról is, amikor a viharban elkeveredtem a falkámtól és a családomtól. Gondolataimba merülve mereven bámultak a szurdokot. Teljesen elmerültem a látványban és az emlékekben. Meg is feledkeztem minden dologról amik körülvesznek. Még Rykou-ról is, aki ott ült mellettem. Egyszerűen mintha cask egy szobor lettem volna, ültem és a szurdok peremén és mintha lejátszódtak volna előttem a jelenetek. Minden egyes jelenet, ami itt megtörtént velem.
|
Sejtette hogy sokat jelent a nősténynek a szülőhelye így követte az ő tempóját. Könnyedén sétált vele a dombra fel, majd körültekintett a tájon. Nyugodt volt, azonban egy két farkas szagát olykor erre hozta a szél. A nőstény a hegyet figyelte ő a tájat, de néha egymásra pillantottak. Elmosolyodott mikor a másik kihúzta magát és biccentett - Én úgy gondolom nincs mit megköszönnöd. A saját érdemed Lacee- felelte és a másik mosolyát figyelte. Őszinte volt és büszke. A hegyek felé pillantott, majd a nőstényre. - Tudod... azthiszem kellemes társaságot nyújtasz a számomra Lacee. És élvezem a sétát is, ritkán szoktam így kikapcsolódni - Leült és így nézte a másikat. Remélte ő is jól érzi magát, nem érzi kényelmetlennek a helyzetet. - Ha nem bántalak meg vele, örülök annak hogy idetévedtél a falka területére.- fejezte végül be a mondandóját kihúzva magát. Pedig pont az ellenkezőjét tette volna most, tekintve hogy ilyet nem igazán mondott senkinek ezidáig. A nőstény jófej volt, kellemes társaság, azonban nem volt szokása csak úgy ilyen dolgokat csak úgy kimondani. Néha bugyuta dolgokat művelnek vele bizonyos helyzetek. De nem a nőstény tehet róla, hanem a helyzet amelybe került és meglepő de nem zavarta, élvezte azt a némi zavarodottságot ami ezután a mondat után maradt.
|
Amint elmondta, hogy innen lehet a legjobban látni a Diablo-szurdokot lépteim kicsit felgyorsultak a domb irányába. Talán még régi falkataggal is találkozok, bár nem hiszem, hogy egészen a Diabloi-szurdok pereméig ki szoktak jönni. Legalábbis, mikor én tag voltam nem mentünk ki egészen idáig. Valójában nem akartam nagyon elsietni ezt a sétát, hiszen a hím nagyon jó társaság volt számomra, de a Diablo-szurdok mégis a legfontosabb hely a számomra. Azért miközben a dombot figyeltem félig még mindig Rykou-ra koncentráltam. Örültem, hogy szerinte is megérdemlem a bétaságot. Ha úgy nézzük már három alfahím szerint is szinte tökéletes vagyok a béta címre. A legelső falkám alfája szerint. Jairo szerint és most már Rykou szerint is. A büszkeség kicsit meg is nőtt bennem és szinte alig láthatóan, de kihúztam magam. Még is csak most érdelemtem ki még egy dicséretet a bétaség miatt. Egy pillanatra elnéztem a dombról és Rykoz-ra néztem.
- Köszönöm! - jelent meg újra a moslly az arcomon, mikor a hímre néztem.
|
Az hogy a nőstény gratullt neki az nagyn sokat jelentett a számára. Örült neki habár be nem vallotta volna, Nem engedte meg magának csak biccentett. A nőstény mosolya viszont elragadó volt, sőt tetszett neki ígyhát az útra szegezte a tekintetét. - Innen látni a Diablót a legjobban- bökött egy kisebb domdszerűség felé a fejével. - Általában itt szoktunk a falkával összegyűlni, már ha ráérünk idáig eljönni. Általában a lukato sivatagban tevékenykedünk, habár ez is a mi területünk. - jegyezte meg és a nőstényt figyelte újra. Hallgatta ahogy újabb morzsákat oszt meg a múltjából és elégedetten jött rá, miért adta Jairo neki a bétaságot. Ebben a nőstényben nem lehetett bízni, ő így vélte. Tudta, hogy Jairo nem az a típus aki csak úgy osztogat tehát az amit mondott a nőstény csak igazolta a tényt. És egyben érdekessé is tettea helyzetet. - Ez így igaz, több farkas, több felelősség, kevesebb szabadidő - szórakozottan felnevetett a saját mondatán, majd a dombhoz vezette a nőstényt sétálva mellette. -Azthiszem büszkének kell lenned magadra. És tényleg megérdemled a bétaságot hiába volt olyan kevés idő a csatlakozásod és a bétává avatásod között. - nézett rá komolyan, majd tekintetét a Diablóra fordította. - Ln legalábbis így gondolom Lacee...
|
Türelmesen végighallgattam Rykou mondanivalóját és talán csak én tartom ilyennek, de furcsa mód most nem az utat néztem, hanem a hímet.
- Hát minden esetre gratulálok hozzá! - mondtam egy mosollyal az arcomon. Szerencsére már nem voltam olyan zavarban, mint a beszélgetésünk elején, így ez a mosl,y már sokkal normálisabban nézett ki. És ennek nagyon is örülök, hiszen talán nem éppen a legelőnyösebb oldalamat mutatnám meg egy normálatlan mosollyal.
- Lehetséges. Bár A régi falkámban is én voltam a béta, de ott sokkal kevesebben voltunk. Kevesebb farkasnak kellett gondját viselnem és először meg is lepett, hogy Jairo engem választott bétának. Hiszen talán még csak fél éve lehettem a falka tagja, de máris eléggé nagy felelősséget bíztak rám. Ne érzsd félre, örülem neki, csak nem gondoltam, hogy ilyen könnyen meg fognak bízni bennem. - mondtam és a mondandóm végén újra az útra néztem, ahol haladtunk.
|
A nőstény kérdése kissé meglepte a hímet. Hamar... nos tényleg nem volt olyan sok idő a csatlakozása és alfává válása között. Elgondolkozva meredt a másikra majd végül felelt neki. -Az akkori alfa után léptem csak a helyére. Akkoriban én voltam a béta a falkában. Azonban abban, hogy hamar kerültem az élre csak igazad lehet. Nem vagyok túl öreg és csupán egy évembe került felküdzenem magam a ranglétránkon, de az akkori alfa sem volt amár fiatal farkas ezért is sikerült talán. De ő megbízott bennem és a falka is, ez tett alfává engem a bizalmuk és az, hogy tényleg képes voltam a falka vezetésére. Na és persze az amely minden alfának kel... a vérkapcsolat.- fejezte be a mondandóját elégedetten megrázva magát, hogy végre kimondhatta. Sokáig foglalkoztata őt is ez a kérdés tekintettel a múltjára, de nem zavarta, örült a falkabizalmának, hisz mindig szeretett az élen lenni. Azonban a bétaságot is szerette így nem örült az előző alfájuk elvesztésének, de nem is szomorkodott sokáig. Azonban azon, hogy a nőstény egy béta elmosolyodott. - Azthiszem Jairo okkal választott téged a falkájának második vezetőjévé - felete és elégedettségén ez sem ejtett csorbát. Szóval egy bétával van dolga. Ez a nap egyre érdekesebb és érdekesebb lesz a számára, hála Lacee-nek.
|
Rykou elindult és mivel már beleegyeztem a sétába én is elindultam a hím mellett. Közben hallgattam, ahogyan megoszt velem egy kis részletet a múltjából.
- És ilyen hamar alfa is lettél? - kérdeztem kicsit meglepetten. Valójában sosem tudtam a pontos menetét, hogy hogyan lesz egy hímből alfa, de nem hiszem, hogy az egyik pillantról a másikra egy új tagból alfa lehet. Márpedig én úgy tudom, hogy Rykou eléggé régóta a falka alfája, így nem telhetett el túl sok idő, amíg új tagból falkavezér nem lett. Próbáltam kicsit utánaszámolni, hogy körülbelül mennyi idő telhetett el az érkezése és az alfája válása közben, mikor egy kérdést tett fel nekem Rykou.
- A falkámban én vagyok a bétanőstény. - válaszoltam a kérdésére és a számolásomból újra a szemébe néztem pár pillanatra. Ő ahogyan láttam szinte le sem vette rólam a szemét és emiatt még egy kicsit zavarba jöttem és inkább próbáltam úgy tenni, mintha tovább számolnék.
|
Szóval a nőstény előzőleg is falkatag volt, míg az ő szülei nem. Érdekesnek találta a dolgot, sőt tetszett neki a helyzet. Lacee legaább mindig is értett ahhoz amiben most él, a csapatmunkához. Elégedetten nézett a másikra, majd lépkedni kezdett és várta hogy a nőstény kövesse őt. Persze alap esetben nem mellette ment volna, ha a falkája tagja, de ő nem az tehát nyugodtan sétált a nőstény mellett és mesélt neki, ha már ő is megtette a múltjáról.
- Én nem éltem falkában sokáig. A szüleim azok voltak ám elhagyták a falkájukat. Így én itt kezdtem, Mirhalban a falkában való életet - elgondolkozva pillantott a társára akivel most megosztott valamennyit a múltjából. Nem zavarta, az ő múltja senki előtt nem volt titok, nem volt mit titkolnia rajta. Felpillantott az égre, és lehunyta a szemét amikor egy apró kis fuvallat végigborzolta a szőrét. Imádta, de most nem egyedül volt,hát visszatekintett Laceere és enyhén oldalra biccentette a fejét. - A ti falkátok alfája, Jairo..- kezdett bele egy mondatba, majd enyhén megrázta a fejét és inkább másképp tette fel a kérdést - Te milyen rangot képviselsz a falkátokban? - kérdezte inkább így és a szemét le sem vette a nőstényről. Tudta, már amennyire tudhatta, hogy Jairo jól bánik mindenkivel a falkájában, habár ő kissé barátságosabbnak vélte a hímet a kelleténél amiért tudta, vagyis sejtette hogy olykor nem tisztelik őt eléggé, habár ő maga is tisztelte Jairo-t és nemcsak a kora miatt, hanem a tudása, esze miatt. Ezért is volt kíváncsi a nőstény rangjára, végülis Jairo tudja kinek hol a helye. Mirhallban inkább a civakodásokból derül ki kié a megfelelő rang, habár semmit sem hagy jóvá ami nem kedvező a számára.
|
Mivel láttam a hímen az apró szórakozottságot egy kis komolyságot vettem magamra és úgy beszéltem tovább hozzá. Nem értettem, hogy miért érezte az elején úgy, hogy nem kellemes a beszélgetés. Számomra legalábbis eléggé kellemes volt. Bár ez csak az én véleményem. Lehet számára kevésbé volt kellemes ez a beszélgetés.
- Igen, a Tevinia falka tagja vagyok. Bár ha régebbre nézek vissza, akkor egy kisebb falka tagja voltam a Diablo-szurdokban. - mondtam ki, talán az akartom nélkül is. Nem mondanám, hogy nagyon szoktam a múltamról beszélni, főleg nem egy olyannak, aki most ismertem meg. Igaz, sokat hallottam már Rykou-ról, de előben látni még is másabb, mintha valakiről csak mende-mondákat hallasz. Köztük példáúl hallottam olyat, hogy néha eléggé szigorúvá válik, de velem egyenlőre egyáltalán nem volt szigorú. Nem tudom, hogy ez annak az oka, hogy nem az ő falkájába tartozom, de minden estere egész kedvesnek tűnik.
|
Szórakozottan nézte a másik kuncogását. Legalább jólérezte magát azonban neki támadt miata most némi zavara. Talán nem így kellene bánnia vele? Hát, jobb mint a semmi. Viszonozta a másik pillantását és próbálta a tudtára adni egy mosollyal hogy nem bántották meg az érzéseit. Ugyan nem kuncognak rajta gyakran, nem volt vészes a helyzet.
- Rendben, akkor körbevezetlek. Nem olyan nagy szám mint felétek a környék, de azért ennek a helynek is megvan a maga szépsége - nevetett fel és felkelt, majd a nőstényre nézett, hogy az kövesse őt. - Tulajdonképen, gondolom a Tevinia falka tagja vagy, nem pedig egy kisebb falkáé - jegyezte meg és a szemeit a nőstényre szegezte ~ Nah nem is olyan rossz Ry, talán még sikerül nem ostobát csinálnod magadból előtte. ~korholta le magát gondolatban és rámosolygott a másikra. Talán nem is lesz olyan rossz a séta, főleg ha megmutathatja a nősténynek A hely szépségeit. Imádta minden egyes centijét, minden egyes fűszálát, fáját... szóval remélte a Laceenek is sikerül megmutatnia. Kíváncsian oldalra biccentette a fejét, majd eltekintett a nősténytől az égre. A nap itt még magasan járt, volt idejük bőven.
|
Lehet csak én vagyok így vele, de kicsit viccesnek találtam, hogy pont az alfahím nem nagyon szokott beszélni a nőstényekkel. Sosem tudom, hogy pontosan mit is szokta szabadidejükben csinálni a vezérek, de azt hittem, hogy a nőstényekkel beszélgetés közöttük szokott lenni. Mint mindig ez az érzésem is kicsit kiült rám abban a tekintetben, hogy kicsit kuncogni kezdtem. Nem tudtam, hogy mennyire volt hallható, de reméltem, hogy nem bántom meg ezzel Rykou-t.
- Jól hangzik a séta. - mondtam még mindig a kuncogás közepette, de próbáltam már abbahagyni. Igeze volt Rykou-nak. Ha már itt vagyok jó lenne kicsit körülnézni. Nem jártam még a Mirhal falka területén és most igazán kíváncsivá tett. Mindig is imádtam a kalandokat és a felfedezéseket és én most ezt a sétát is egy ilyen felfedezésnek vettem, még akkor is, ha az utazótársam már talán kívülről fújja, hogy melyik fa hol van. Talán így jobb is, hiszen így biztos nem fogok eltávedni, mint ahogyan azt kölyökkkoromban annyiszor megtettem.
|
Szóval megtudta, hogy a neve Lacee, mondhatni érdekes név egy nősténynek, de nem volt vele problémája. A mosoly amit hozzá adott azonban már jobban tetszett neki és viszonozta azonban az övé zavartalan és barátságos mosoly volt.
- Örülök a találkozásnak Lacee- biccentett és a mosoly továbbra is a szája sarkában bújkált. nem igazán tudta mit kérdezzen a nősténytől, ritkán bonyolodik beszélgetésbe a farkasokkal, pláne azokkal akik nem az ő falka tagjai és a nősténykkel még amúgy sem. Valahogy sosem tudta mit kell tegyen ha egy másik neművel van, nem akarta őket megbántani, így inkább hallgatott, vagy bátorítóan mosolygott a többiekre és esetenként válaszolt a kérdéseikre. De hogy ő maga beszédbe egyeledjen eggyel azt egy mancsánmeg tudná számolni hány alkalommal volt - Ha szeretnéd, körbevezethetlek ha már idetévedtél. Talán kellemesebbé tudnám vele tenni ezt a beszélgetést is, mert nem igazán szoktam nőstényekkel társalogni.... így kissé tanácstalan vagyok ezen a téren és nem szeretnélek megbántani Lacee...- mosolyogott rá, majd a földre tekintett. Nem igazán volt zavarban, csak nem tudta mivel foglalja le a másikat és szórakoztassa így hirtelen. Ezért jobb ötlet híján ezzel érte be amit mondott neki. Persze ha a másik ezt visszautasítja sem haragszik meg, ő csak felajánlotta a helyzet megmentésének érdekében a dolgot.
|
Kicsit megnyugodtam, mikor Rykou bemutatkozott és le is ült. Megértettem, hogy nem akar bántani, de még így is kicsit furán éreztem magam. Nem szokásom összezavarodotnak tűnni, de most mégis úgy éreztem magam és ez nagy eséllyel meg is látszott rajtam. Nehezen tudom eltakarni érzelmeimet ezért is látszódnak meg mindig rajtam. Lassan én is rávettem magam, hogy leüljek és kicsit lazábbnak tűnjek, amit egy halvány mosollyal akartam megpecsételni, de mivel még mindig volt bennem egy kis zavarodottság nagy eséllyel az a mosoly nem nézett ki valami... normálisan..
- Lacee. A nevem Lacee. - mutatkoztam be én is. Akartam én is mondani egy becenévféleséget, de nem jutott semmi az eszembe. Mindenki Lacee-nek szólít. Talán csak néhány barátom hívott Lala-nak kölyökkoromban, de nem ragadt rám ez a becenév. - Örvendek Rykou! - vettem fel újra kicsit normálatlan mosolyomat. Nem tudtam, hogy most rögtön hívhatnám-e Ry-nek hiszen még csak most ismertem meg és mégiscask egy alfa. Bár talán ha akartam se tudtam volna így nevezni. Nem szokásom másokat a becenevükön hívni, főleg azokat nem, akiket tisztelek.
|
A nőstény válaszára öszpontosított. Szóval egy falkabéli a másik oldalról. Elszórakoztatta az, hogy a nőstény ennyire elkavarodott a többi társától. De nem tett rá megjegyzést csak biccentett majd újabb szavakkal foglalta le a nőstényt.
- Nem kell bocsánatot kérned, megeshetett volna mással is - Nem vette le a tekintetét a másikról hanem továbbra is rajta tartotta. A nőstény nem mert ránézni de mikor végül megtette, feszélyezve érezte magát amivel nem tudott mit kezdeni. Nem hitte, hogy tett volna olyat amivel kiérdelemte volna a másik zavartságát, de nem volt ebben biztos. Bár azért furcsállkodva méregette őt, ám nem tudta mit egyen ellene. Mert ha közeledést mutat a másik talán mégis ellenségesnek ítéli meg, de ha nem tesz semmit akkor pedig még a végén ő maga is feszélyezetten érezheti magát amire nem volt szüksége. Így ahhoz folyamodott ami udvarias és egyben talán el is vonja a nőstény figyelmét.
- Mi a neved? - tett fel egy kérdést, hogy lefoglalja a másikat, ne hagyja szó nélkül. - Az én nevem Rykou de szólíthatsz Ry-nek is ha szeretnél- nézett rá bátorítóan és leült, hogy a másik ne érezze megát úgy mintha ő meg akarná támadni. Ezzel fejezte ki, hogy nem szándékozik a másik torkának esni és nem fog rátámadni ha ő sem teszi.
|
Mikor közelebb értem már tisztán láttam, hogy kivel van dolgom. A Mirhal falka vezérével. Rögtön felismertem, annak ellenére, hogy még sosem láttam. Sokat hallottam már róla.
- Sajnálom... Én csak kicsit elkószáltam a falkám területéről... - próbáltam nem úgy mondani, mintha kínosnak venném, de nem nagyon sikerült. Szokásom az elkóborlás, de ilyenkor inkább a Diablo-szurdok pereménél szoktam kikötni, nem pedig a Mirhal falka területén. Főleg nem éppen azon a helyen, ahol a falka alfahímje van. Éreztem magamon a hím pillantását, de vele ellentétbenén már kevésbé mertem a szemébe nézni. Kissé megfutamodtam, hiszen az ő területén vagyok, ő sokkal erősebb nálam és ki tudja még hányan lehetnek a közelben. Igaz, szövetségben vagyunk, de sosem lehet tudni. Én legalábbis az elővigyázatos formámmal így szoktam gondolkodni. Végül próbáltam egy kis önbizalmat mutatni és pár pillanatra felnéztem a hím szemébe, aki még most is engem figyelt. Tekintete nem volt ijesztő és haragot sem mutatott, de mégis valahogy leblokkolt.
|
A fejét kissé oldalra biccentve pillantott a közeledő nőstény felé. Meglepte, nem volt ismerős a számára bár ma már ki tudja milyen falkátlanok járják a területeket élelmet és vizet keresve. A füleit hegyezve kelt fel fekvő helyzetéből és várt. A nőstény egynesen felé jött, nem pedig elfutott. Biztos volt benne, hogy egy nősténnyel van dolga, noha a szél nem felé hozta a szagokat hanem a nőstény felé vitte a sajátját. ördögi kör, de nem zavartatta magát. Kiegyenesedve, elemt fővel várta az idegen közeledését. Nem hitte hogy a másik harcolni szeretne vele, de sose lehet elég óvatos így a farkát kissé megemelte mikor az közelebb ért hozzá, és mikor már hallótávolságon belül volt megszólította.
- Mit keresel a falkám területén idegen? - a szavak mindegyikét barátságosan tette fel, nem ellenségesen, de a szemei gyanakvó tekintetéből és a kissé merev izomzatából tudhatta a másik, hogy azért szemmel tartja őt. Nem bízott senkiben aki engedély nélkül kereste fel falkája területét, de nem is zavarta el őket rögtön. Érdeklődve futtatta végig a tekintetét a másikon, majd végül a szemeinél állapodott meg a tekintete és várta a nőstény válaszát. Nem sietett, nem zavartatta magát azonban nem is érezte olyan kellemesnek a helyzetet mint pár percel ezelőtt. Egyenlőre tudni akarta kivel van dolga, és mit keres itt. A többi addig is lényegtelen volt a számára.
|
[23-4] [3-1]
|